A fokhagymát különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik, de kedvező élettani hatásai miatt is szívesen fogyasztják hosszú ideje.
A fokhagyma az ayurvedikus gyógyászatban is fontos növény
Fokhagyma termesztés és betakarítás a 15. században
A fokhagymát gerezdjei felhasználásával szaporítják
A fokhagymáról
A fokhagyma egyike a legrégebben használt erősítő, gyógy- és fűszernövényeinknek. A történelem során a legkülönfélébb betegségek kezelése során próbálkoztak vele, de mindenki hallott már a vámpírokra, démonokra, szellemekre, boszorkányokra gyakorolt hatásáról - legalábbis ami a legendákat illeti, hiszen erős szaga miatt ezek elűzésére használták, például a ház eresze alá, vagy a kisgyermekek nyakába is akasztottak belőle.
A fokhagyma, latin nevén Allium sativum a hagymafélék családjába tartozik. Évelő, hagymás növény, és - mint minden hagymafélének- átható illata van. Illóolajakat (alliin, allicin), szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja. Közeli rokona a medvehagyma és a snidling.
Őshazája a kirgizek lakta Közép-Ázsia, onnan terjedt el több ezer éve Kínában, Indiában, a Közel-Keleten és a Földközi tenger partvidékén. Európában kultúrnövényként meglehetősen régen ismeretes, valószínűleg a rómaiak terjesztették el, hazánkban a 15. században kezdték termeszteni. Elsőként Lippay János írta le a fokhagyma termesztését és sokoldalú felhasználhatóságát híres művében, az 1664-1667 között megjelent háromkötetes Posoni kert című könyvében.
Egy ősi indiai történet szerint az istenek és a démonok együtt kutatták át az Őstengert a kincsek után, amikor nektárt találtak. Összevesztek az értékes nedűn. A legfőbb isten, Visnu igyekezett békét teremteni, és szétosztani közöttük, de egy türelmetlen démon lopott és szájába vett a nektárból. Üldözőbe vették és lefejezték, mielőtt le tudta volna nyelni a szájában tartott kincset. A nektár így a földre csorgott, azon a helyen pedig növény nőtt ki, ez lett a fokhagyma. Az ősi monda szerint növényként is isteni tulajdonságokat hordoz, csakhogy a démon szájában tisztátalanná vált - ezért tulajdonítottak neki sokoldalú gyógyhatása mellett olyan "földi" funkciókat is, mint például a nemi vágy serkentése.
Egyes ókori népek varázserővel ruházták fel, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is úgy tartották, hogy gyógyító és tisztító ereje van, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban.
1721-ben a fokhagymának még bűnügyi vonatkozása is akadt. A pestis sújtotta Marseille lakói a járvány elől a vagyonukat hátrahagyva menekültek a városból. A tolvajok, fosztogató bandák azonban bíztak abban, hogy a bőségesen fogyasztott fokhagyma a pestis ellen is véd, így nyugodtan végigrabolták a várost. Hogy mennyire vált be ez a hiedelem, arról nem maradt fenn statisztika. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek.
A gyógynövény
1541-ben Bázelben Leonhart Fuchs Új fűszerkönyve emésztési zavarok ellen, féregűzésre, sebtapaszként a veszett kutya harapása esetén, köhögés, bélfertőzések, mérgezések, paraziták ellen egyaránt ajánlja.
A mikrobiológus Lous Pasteur antibakteriális hatásait vizsgálta, a II. világháborúban pedig "orosz penicillin"-nek hívták, mivel a hadsereg ezt használta antibiotikumként a gyógyszerkészletek pótlására.
A modern orvostudomány igazolta emésztést elősegítő, méregtelenítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását.
A fokhagyma több mint 200 féle biológiailag aktív anyagot: ásványi anyagokat, vitaminokat, enzimeket és aminosavat tartalmaz. Kiemelt hatású az alliint és alliináz nevű enzim; az alliinből a sejtsérülés hatására - a fokhagyma megtörése, vágása során - alliináz hatására különböző vegyületek képződnek: ilyen például az allicin, amely csökkenti a vérben a lipidek, a vérzsírok mennyiségét, és antibiotikus hatású, kéntartalmú vegyületek, a diallil-szulfidok, melyek a fokhagyma jellegzetes, intenzív szagáért felelősek. Ezenkívül találhatók még benne a kéntartalmú peptid származékok, A, B1, B2, C-vitamin, a vérnyomáscsökkentő, immunerősítő hatású flavonoidok és különböző ásványi anyagok, például a magnézium, a vas, a cink, a mangán, a réz, a kalcium és a szelén.
A fokhagyma egyaránt használható megelőzésre és gyógyításra, bátran sorolhatjuk a gyógynövényeink közé, miközben konyhánk nélkülözhetetlen fűszere, zöldségféléje is. Gyógyító hatásai közül legfontosabb talán az a tulajdonsága, hogy tágítja az ereket, rendszeres, kúraszerű fogyasztás a csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, így segít elkerülni az érelmeszesedést. Természetes antibiotikumnak számít, hiszen erős baktériumölő, fertőtlenítő hatása van - ezt a tulajdonságát bélfertőzések illetve légúti megbetegedések esetén használhatjuk ki. Bizonyos vírusok, így például az influenzavírus ellen is bevethető. Gombaellenes hatása révén a Candida albicans okozta fertőzések kezelésére is ajánlják. Antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló, vérnyomáscsökkentő. Enyhíti a menstruációs görcsöket. Megfázás esetén a teába is kerülhet belőle, amit mézzel ízesítünk.
A fűszernövény
A fokhagymát különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Elképzelhetetlen lenne nélküle a legtöbb húsétel, a curry, vagy a balkáni ételek többsége, de Kínában is különösen sokat fogyasztanak belőle.
A francia konyha kiemelten fontos fűszere, ezt nemcsak termesztett, illetve feldolgozott változatainak számán láthatjuk, de a tájjellegű szertartásokból és a sajátos, francia fokhagymaételekből is.
Észak-francia specialitás a tőzeggel füstölt fokhagyma, az "Ail fumé d'Arleux", amit tavasszal ültetett rozé fokhagymából, július-augusztusban szüretelnek. Szárítás után füstölik a helybéli lápokból vágott tőzegen. A téglából épített füstölőt rövidre vágott szalmával vagy válogatott fűrészporral takarják be, és a tőzeget tíz napig izzítják a fellógatott füzérek alatt. A tüzet nyolcóránként újraélesztik. Az így tartósított, barnára színeződött, füstös aromájú fokhagyma egész évben eláll.
Augusztusban, a fokhagyma ünnepén Arleux-ben fokhagymakirálynőt választanak (L' élection de la Reine de l'Ail), és minden látogató igyekszik megkóstolni a híres fokhagymaleveseket:
fokhagymaleves "Soupe á l'ail á la mode d'Arleux".
Az aioli szósz a Marseille-i konyha fokhagymás majonéze.
Hogyan használjuk a fekete fokhagymát?
